A kristus azon a napon estve felé egy hajoban. mene. hogy a genezareth tavának. más részire menne. a mint már meg mondottuk. atanítványi véle valának. akik is el botsátották vala anépet. más több hajok is valának véle, a kikben sokan lehettenek. a midön már mennének.. oly igen nagy szélvész támada, hogy a habok a hajoban bé tsaptanak. és a sok viz tsak nem el merité ahajot, a kristus pediglen akarattal valo álmot botsátván magára,. hogy meg probállya tanitvánnyinak hiteket, ahajo végin egy vánkoson alut., atanitványok veszedelemben látván magokot, akristushoz közelitének. és fel költék. mondván. mester. nem gondolszé azal. hogy mi mind el veszünk. uram szabadits meg minket. mondá nékik, kitsid hitüek. miért vagytok oly félénkek, azután fel kelvén. fenyegetve szolla. a szeleknek, és parantsolá a haboknak hogy meg tsendesednének, a szelek. mindgyárt meg szünének., és nagy tsendeség lön a tón. a kristus ujonnan meg feddé a tanitványit mondván. miért vagyon olyan kevés hitetek.,? és miért féltek? ökk pediglen. és azok a kik a más hajokban valának., igen nagy tsudálkozásban és félelemben valának. és egy mástol kézdék kérdeni. kitsoda. ez, a ki parantsol. a szeleknek. és avizeknek.?
A midön akristus atón által ment volt volna, a gerazenusok tartományában érkezék, mihent a hajobol ki szálla. két ördöngös mene eleiben. kik nagy kiáltásal mondák. miközünk vagyon veled. Jésus Istennek fia. azért jöttélé ide, hogy minket idö elött gyötörj? ezek akoporsokban laktanak, és olyan. dühösök valának. hogy senki nem mért arra az utra menni. szent mark, és szent lukáts, tsak egyröl tésznek emlékezetet. talám azért, hogy azt gyöttrötte leg inkáb az ördög vagy hogy a volt nevezeteseb a kettö közül, vagy is annak meg gyógyítása inkáb el hiresedet volt, annak elötte már sok idövel. ezt azördög gyöttrötte, mezitelen járt. a koporsokban. és ahegyeken lakot. szaggatván magát akövekel., sokszor meg lántzolták. békokban tették.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 633)